"Legyen magyar, legyen erdélyi, legyen egyetemes!" – így fogalmazta meg elvárásait az erdélyi magyar íróközösség felé a múlt század harmincas éveiben az erdélyi magyar színjátszás feltámasztására létrejött kolozsvári Thália Rt. Valljuk meg: nagy kihívás ez egy drámaíró számára! A tehetségekben nem szûkölködõ helikoni írónemzedék azonban fényesen kiállta a próbát: Tamási Áron, Hunyady Sándor, Bánffy Miklós, Kós Károly és más, jeles erdélyi szerzõk mûvei sorra sikert arattak mind az erdélyi, mind az anyaországi színpadokon. E sorba illeszkednek Nyirõ József ekkortájt született színmûvei. Életében bemutatott mindhárom drámája – Júlia szép leány, Jézusfaragó ember és Az új haza – zajos sikert ért el, utóbbi kettõ a Nemzeti Színház színpadán is. Nyirõ drámái az életmû szerves részét képezik, hiszen ugyanannak a hagyománynak a "kivirágzásai", amely remek prózai mûveinek is fundamentumát képezik. E fundamentumot pedig a székely népélet, a székely mentalitás, a hagyományok és mítoszok alkotják. Bár színmûvek leginkább a színpadon "élnek", bátran ajánljuk e kötetet olvasásra is, hiszen Nyirõ Józsefbõl a drámáiban is minduntalan elõjön a vérbeli elbeszélõ, így olvasmányként ugyanúgy teljes értékû élvezetet nyújtanak. A könyv a Márai IV. program keretében került beszerzésre. |