Ez a csata népünk fennmaradásának a csatája! Üsten segíts!" - kiáltotta Árpád és megfúvatta a lovasíjász roham indítását jelzõ harci kürtöket. Üsten, Üsten! - visszhangzott a rohamra induló had és fekete felhõként, vészjósló süvítéssel csaptak le a nyilak a magyarok kiirtására érkezett ellenséges hadra.
A magyar sereg sorsdöntõ gyõzelmet aratott a 907. július 4-én és 5-én lezajlott pozsonyi csatában. A kereszténység felvétele utáni évszázadokban tilos volt felidézni a "pogány õsök" diadalát az európai keresztény hadak felett. Lassanként a pozsonyi gyõzelem elfelejtõdött és így történhetett meg, hogy 300 évvel késõbb Anonymus, a magyarok történetét bemutató mûvében, a "Gesta Hungarorum"-ban meg sem említi a sorsdöntõ csatát, amely aztán teljesen kitörlõdött a nemzeti emlékezetbõl.
1106 év után azonban eljött az idõ, hogy lerójuk hálánkat a pozsonyi hõsök elõtt és elõítéletek nélkül megvizsgáljuk a csatához vezetõ elõzményeket. Az Atilla örökébe visszatérõ magyarokat az európai hatalmi rendszer ellenségesen fogadta és gyorsan megszületett a döntés a magyarság mielõbbi megsemmisítésére. Népirtásra buzdító titkos hadiparancsuk álcázására ("Hunguros eliminandos esse" vagyis "Irtsátok ki a magyarokat") a vallást használták fel és keresztes háborút hirdettek a "kereszténységet fenyegetõ pogányok ellen". A magyar lovasíjász haderõ azonban keresztülhúzta a számításaikat és hatalmas küzdelemben gyõzte le a magyarok kiirtására szövetkezett európai keresztes hadat. Végül is Árpád fejedelemnek igaza lett, a pozsonyi csatában több mint 1000 évre eldõlt a magyarság fennmaradásának a sorsa.

A kötet a Márai IV. program keretében került beszerzésre.